Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára
virtuális emlékszoba
Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára
virtuális emlékszoba
Az alábbi versek Sík Sándor versesköteteiben soha nem jelentek meg. Több cserkész témájú verse azonban megtalálható kötetbe gyűjtött versei között is: Napkölte van!, Alszik a sátor, Megyeri hitvallás, Szolgálat, Cserkészek.
Fiúk, föl a fejjel! A harsona zeng,
Álljunk csatasorba nagy vidáman.
Ránk vár a világ, ez a harc a mienk,
Hű katonái vagyunk valahányan.
Jó fegyverünk
Erős karunk,
Égő szemünk, vidám dalunk.
Amerre nézünk megterem
A győzelem, a győzelem!
Fiúk, föl a fejjel! De csuf a világ,
Hogyha csüggedés ül minden arcra.
Rajta ifjú nép, nevető daliák,
Készen a lelkünk a tavaszi harcra.
Zászlónk nyomán
Pusztul az árny,
Győzzön a fény e szent csatán.
Mosollyal küzdjünk s megterem
A győzelem, a győzelem!
Nem kifejezetten cserkészvers (1911-ben Sík Sándor még nem ismerte a cserkészetet), de mindenképp köztük a helye, mivel e vers átdolgozásával születetett a későbbi hivatalos cserkészinduló. – Fölkutatásához ezúton is köszönöm Ivasivka Mátyás segítségét.
Zászlónk Diáknaptára 1911/1912, 236-237.
<zenéjét szerezte Turry Peregrin>
Vígan fiúk, cserkészfiúk,
Föl a fejet, merészen!
A lábunk lépjen peckesen,
Szemünk a magasba nézzen.
Jó sas madár büszkén repes*
Az őrsünk zászlaján.
A cserkész bátor és derék,
Gyengéd, erős, vidám.
Bennünk a jó Isten lakik,
Erőnk, Urunk, Vezérünk.
Kemény, acélos tisztaság
Tüzében ég a vérünk.
Jó sas madár büszkén repes
Az őrsünk zászlaján.
A cserkész Isten harcosa,
Hős, harcos és vidám.
A hőségtől se rettegünk
És kacagunk hogyha ázunk
Kebelünkben a kenyerünk
És hátunkon a házunk.
Jó sas madár büszkén repes
Az őrsünk zászlaján.
A cserkész mindig résen áll,
Hű mindig és vidám.
* Az őrsök állat-jelvényei szerint a refrén első sora változtatható: Például így: Kőszáli kecske (zerge) szökdécsel – Sólyommadár büszkén repes – A tengerek sirálya száll – A jó Isten fecskéje száll – Dalos pacsirta égre száll – Vidám kakas hajnalra vár – Jó mackó bácsi dörmög ám – Korán reggel rikkant rigó – Vidáman cirpel a tücsök – A vércse vijjog fönn vígan – Fekete holló szálldogál – stb.
Zászlónk 11(1912/1913), 293. (1913. jún. 15.)
Leng a zászló, szól a síp
Föl fiúk!
Int az orma vén hegyeknek
És a messze rengetegnek
Mélye zúg.
Bércoromra tűz a napfény,
Bérc fölött a fejedelmi sas kereng
És a szellők ajka zeng.
Uccu, pajtás, mind miránk vár odafent.
Hegynek-völgynek fűje-fája
Friss virága,
A jó Isten szép világa,
Uccu pajtás, mind mienk!
Búg az erdő titkosan,
Zúg a lomb.
Fű-fa, lomb vet hűvös árnyat,
Dolgos méhnek, kis bogárnak
Dala zsong.
Gyík szökell és nyúl iramlik,
Patakparton karcsúlábú őz mereng,
Fürge füttyszó messze cseng.
Mind az erdő mireánk vár odabent.
Erdő vadja, lombos ága,
Friss virága,
A jó Isten szép világa,
Uccu pajtás, mind mienk!
Leng a zászló, szól a síp,
Sorba hát.
Sorba farkas, sorba medve,
Kiki fújja fürge kedve
Friss dalát.
Sorba sólyom, sorba fecske,
Sas, pacsirta, mind a cserkész regement.
Minden ajkon nóta zeng!
Liliomos fehér zászlónk égre leng.
Bércek orma, berkek árnya,
Rét virága,
A jó Isten szép világa,
Uccu pajtás, mind mienk!
Magyar Cserkész 2(1921), 108. (1921. jún. 1.) – Gajaparti Tárogató, 1. sz. (1921. jún. 30., kéziratos tábori újság: MPRKL.)
Hű cserkész voltál, mindig résen álltál,
A jó ösvényre hamar rátaláltál
És jó munkát végeztél.
Most véget ért próbaszolgálatod
És megkapod a nagy Liliomot.
Viszontlátásra, testvér!
Magyar Cserkész 2(1921), 140. (1921. júl. 1.)
<zenéjét szerezte Turry Peregrin>
Fiúk, fel a fejjel, a harsona zeng,
Álljunk csatasorba vidáman.
Ránk vár a világ, ez a harc a mienk,
Katonái vagyunk valahányan.
Jó fegyverünk, izmos karunk,
Égő szemünk, vidám dalunk.
Amerre nézünk megterem a győzelem, a győzelem!
Fiúk, fel a fejjel, az óra közel,
Kel a magyar éjben a hajnal,
Most kell az erős kar a férfiú-mell,
Ezeréves acél akarattal.
Zúg, mint a harci trombita:
A Lomnic és a Hargita!
Értünk kiált, felénk süvölt
Az ősi föld, a drága föld!
Szabadba fiúk! A Nap arca nevet,
Ott pezsdül a friss, tüzes élet.
Járjuk be mezőt meg a rengeteget,
Szabad ott a szabadban a lélek!
Ott szemben, szívben tiszta láng,
S az Isten arca néz le ránk.
Leheletén ott megterem
Erő, szabadság, győzelem!
Az 1911-ben keletkezett Magyar diák induló új versszakkal kiegészített átdolgozása.
<Keletkezéséről lásd még Turry Peregrin visszaemlékezését.>
Magyar Cserkész 3(1921), 224.
Transl. S. Átányi
Boys, look ahead! Let's cheerfully start,
The blast of the trumpet has sounded.
This is our fight for the weary World,
Each of us a warrior undaunted.
No weapons need we for the fight:
Our arms are strong, our eyes are bright,
Wherever out feet carry us,
Our song is gay, victorious.
Magyar Cserkész 10(1929), 278. (1929. júl. 15.)
Tábortűznek parazsánál
Éji őrök, üldögélünk.
Tábor alszik, csillag alszik,
Messze még a virradat.
Üldögélünk egymás mellett,
Olykor-olykor megkotorjuk
A hunyorgó parazsat,
S hallgatunk rá nagyokat.
Tisztás szélén körbe-körbe
Apró sátrak szundikálnak,
Túl az erdőn törpe házak,
Rongyolt falvak alszanak.
Völgyön is túl város alszik:
Villanyfénynél hánykolódva
Lát lidérces álmokat.
Messze még a virradat.
Erdő alszik, tábor alszik,
Ország alszik, minden alszik,
Inaszakadt kísértetes
Álom ólma mindenen.
Csak mi ketten itt a tűznél
Üldögélünk éberen,
Virrasztgatunk éberen,
Meg az Isten odafenn.
Szót se szólunk: egy az őrsünk,
Egy a sátrunk, egy a szívünk,
Egy iramra zúgja marsát
Vérünkben a gondolat.
Színig áll a gondolattal
Szívünk kelyhe: meg van írva:
Köd is egyszer elhasad
Álom egyszer elszakad.
Cserkésztestvér: meg van írva:
Isten mozdul, felleg omlik,
Óra harsan és az éjnek
Síró mélye felszakad,
Akkor éber csepp tüzünkkel
Ébregetni álmodókat,
Keltegetni holtakat:
Mi leszünk a virradat.
Magyar Cserkész 10(1929), 530. (1929. dec. 15.)
A QUO VADIS-tábor résztvevőinek testvéri szeretettel
Szomjas szemünk a festő horizonton,
Dobog a mellünk, repes az agyunk,
Nekifeszül a nyíló virradatnak:
A világosság fiai vagyunk.
Ez a rossz világ nem a mi világunk,
Nem emberünk, aki elégedett,
Aki nézheti visszájára járni
A veszekedett világkereket.
Mi belekapunk. Szikrázzék a küllő,
Hadd zuhogjon a lomha, vén kerék,
Hadd pattogjon le jobbra-balra róla
Mi elrozsdálta tiszta tengelyét.
Mi nem tudunk megállni, megpihenni:
Egy törvény dobog a mellünk alatt;
Világgyúró Kéz iratlanul írta:
Az ösztönző isteni Akarat.
Isten akarja: fogja be az ember
Az Igazságnak hámjába eszét,
És engedje, hogy szívét megkelessze
Tízparancsolat és Hegyibeszéd.
Hogy embert lásson emberben az ember,
És ossza meg falatját a falánk,
És egy legyen az Akol és az Ország.
És egy a Miatyánk.
Jöjjön a jobb, és jöjjenek a jobbak,
Akik akarják az Akaratot,
Akik egészet alkotni erősek,
Akik egészen szeretni nagyok!
A vers minden bizonnyal a hárshegyi Cserkészparkban tartott 1932. évi II. országos öregvezetői tábor alkalmával íródott. A táborról a Magyar Cserkész a következőképpen számolt be: „Sík Sándor, a magyar öregcserkészet apostola, aug. 20-tól 24-ig öregvezetői tábort tartott a Cserkészparkban. 45 résztvevője volt a tábornak. Örvendetesen nagy ez a létszám, mert az előző két tábor létszáma együttvéve sem tesz ki ennyit. Az ország minden részéből jöttek az öregvezetők, hogy beszámoljanak egymásnak eddigi munkájukról és megvitassák a magyar öregcserkészmozgalom legégetőbb problémáit. Gazdag eredményeket hozott a háromnapos tanácskozás. A megbeszélések mellett előadások vágtak új ösvényeket a magyar öregmozgalom elé, amelyeken haladva, biztos jövőt ér a magyar öregcserkészet.” (13[1932], 257.)
Magyar Cserkész 13(1932), 318. (1932. okt. 15)
írta Arthur Poyser, ford. Sík Sándor
Egy ajakkal énekeljünk!
Testvér-dal legyen dalunk!
Bármi égtájon születtünk,
Bárhol édes otthonunk.
Délvidéki zápor verje bár,
Vagy sarkvidéki hó:
Vár reánk, testvérek, víg találkozó!
Mert a cserkész a cserkészben
Mindenütt testvérre lel.
Üdvözlésünk kéz a kézben:
Szabad lelkeké e jel.
Zsarnokoknak nincs itt rabja,
A becsület egy urunk:
Annak útján jár elöl parancsnokunk.
Bennünk nő a népszövetség,
Mely csatákat elcsitít,
Hogy jövendők élvezhessék
Béke boldog kincseit.
Akkor majd vezér csak az lesz,
Aki bátor tenni jó,
S csak gonoszság ellen bontunk lobogót.
Egy ajakkal énekeljünk! stb.
Kis cserkész, nagy cserkész
Mind testvér, mind barát,
Egy törvényt ismerünk
És egy szent hazát.
Egész világ mienk,
A mi játszóterünk.
Sok víg kaland elé
Örömmel lépdelünk.
A hegyre bátor utadon sok sárkány les reád:
Se baj! Botra fel! Ellátjuk a baját!*
Fel hát, derék fiúk,
Vígan barangolunk,
Az erdő hűvösén
Vár hű sátorunk.
Hadd pattogjon a tűz,
Hadd főjjön a gulyás,
S hadd szóljon közbe dal:
Nálunk ez így szokás.
Osszuk ki, rajta! s bőven hints beléje paprikát.
Se baj! Kanálra fel! Ellátjuk a baját!*
Egy ajakkal énekeljünk! stb.
* Ha színpadon vagy emelvényen énekelsz, a „baját” szónál jobb lábbal dobbants!
Magyar Cserkész 14(1933), 314. (1933. júl. 1.)
Nyájas Közönség, Isten hozott nálunk!
Elfogódva köszöntünk: szeretettel,
Reménykedve, de kissé félve is.
Még nem ismerjük egymást. Lámpalázzal
Lesünk ki rátok a függöny mögül,
És reszketünk: hogy fogtok nézni ránk?
Nem vártok-e többet szerény erőnktől,
Mint ami telik? A villamoson
Hallottam tegnap egy bácsit beszélni:
„No, az lesz ám a cirkusz! – mondta. – Ilyet
Egy életben csak egyszer lát az ember!
A hat világrész minden csudasága
Együtt lesz ottan! Úgy ám! Indiából
Elefántokon jönnek a fiúk,
Afrikából meg tevekaravánnal,
Sőt úgy hallottam, hogy a franciák
Egy mammutot is hajtanak magukkal.
Bi-Pi, a híres állatidomító
Repülőgépen hoz fel Mafekingből
Egy egész svadron bengáli oroszlánt.
Az lesz a cirkusz! Már ezt meg kell nézni,
Ha három napig koplalunk is érte!”
Hát, drága nézők, itt a bökkenő!
Ettől félünk mi! Azért jóelőre
Ezennel becsülettel bejelentjük:
Kicsik vagyunk és keveset tudunk.
Shakespeare talán különb drámákat írt,
Mint a mi apró házipoétáink.
A párizsi Comédie színpadán
Akadnak nálunk jobb színészek is,
És a newyork-i Metropolitanben
Alighanem kölönbül énekelnek.
Ó jaj, bizony, ha arra gondolunk,
Hogy szigorú bíráink ülnek itt,
Minden bátorságunk inunkba száll,
És hamarjában azt is elfelejtjük,
Amit még tegnap hiba nélkül tudtunk.
De nini! Lám, jaj, milyen nagyszerű!
Csak most láttam meg: apus és anyus
Ül a nézők közt és rám mosolyog!
No, őtőlük igazán nem kell félni!
Ők aztán tudnak édesen örülni
Annak, amit Lacijuk csinál,
Ha még tízszerte gyámoltalanabb is!
De lám, ni, ez a sok bácsi meg néni
Mind úgy ül ott, úgy néz, úgy mosolyog,
Akár az én apukám, anyukám!
Persze, hisz ezek mind cserkészpapák,
Cserkészmamák! Cserkészek és leendő
Cserkészek édes, elnéző szülői,
Akik azt lesik, mit tud a fiú,
Nem azt, hol botlik, hol kell kinevetni.
Sőt: akinek jó cserkész fia van
Az tudja azt is, hogy ez a sok cserkész,
Aki itt fellép szép egymásután,
Fehér, fekete, sárga, barna: mind,
Mind, mind testvérünk! Édes, szeretett,
Cserkésztestvérünk! A cserkészapák,
Cserkészanyák: apái és anyái,
Édes szülői valamennyinek!
Apai szemmel, édesanya-szemmel
Nézik mindnyáját!
Jaj de nagyszerű!
Hisz úgy, akik most itten egybegyűltünk,
Nézők, színészek: valamennyien
Egy együttérző nagy család vagyunk!
Hisz így – így merem már mondani
Azt a nagyot is, amit gondolok.
Mert lássátok, ti édes jó szülők,
Akik elnéző, szerető szemekkel
Várjátok kedves semmiségeinket,
Valamit mégis tudunk adni nektek,
Ami nem semmi, ami nagy dolog!
A történet hét szűkesztendejében,
Amelyben most sír és nyög a világ;
Mikor nem elég arcod verejtéke,
Hogy kenyeret adjon e csalfa föld,
Amikor annyi, annyi ember úgy néz
Embertársára, mint az ádáz farkas:
Az emberek barázdalepte arcán
Meghalni készül az édes mosoly,
Mert haldoklik a mosoly édes anyja,
Egyetlen anyja: a szép szeretet.
Ó emberek, Gödöllő erdejében
Egy város épült, mesebeli város,
Legenda város, a boldog reménység
Egyetlen városa.
Nem sátorokból: fiatal szívekből.
Törvénye egy: a testvérszeretet.
Címere: liliom. Védőfala:
Egymást szorító testvéri kezek.
És anyanyelve: az erős mosoly.
Ez a mosoly, a megváltó mosoly
Kapott oltárt e tákolt színpadon.
Ó emberek, úgy jertek hát belé,
Amint oltárhoz illik, áhítattal.
Jertek, lássátok, mosolyogjatok!
Úgy mosolyogjatok, hogy e mosoly
Igéret legyen: az érett erő
Igérete a fiatal jövőnek,
Hogy ama Város, a nagy Ember-város
Egyszer csak állni fog!
A verset a gödöllői dzsembori tábori színházának megnyitó előadásán adták elő Primusz István, a 220. és Süveges Antal, a 18. sz. csapatok cserkészei 1933. augusztus 3-án.
Jamboree Magyar Cserkész, 3. sz., 14. (1933. aug. 4.) – Jóbarát 2(1933):1, 8. (1933. szept. 15.)
URL: http://archivum.piarista.hu/siksandor/eletmu/cserkeszversek.htm [2004]
© Sík Sándor szerzői jogainak tulajdonosa a Piarista Tartományfőnökség (1052 Budapest, Piarista köz 1.). A honlapon található dokumentumok csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használhatók. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a Tartományfőnökség engedélyét kell kérni.
