Sík Sándor könyvtárából

Sík Sándor élete során gazdag és értékes magánkönyvtárat gyűjtött össze, amelyről verseiben is többször szeretettel írt. „Polcaimon a könyvek százai, / Ó ifjú olvasások lázai!” (Kérdések felelet nélkül, 1962). „Rakosgatom, rendezgetem, lapozgatom, / Simogatom a könyveket: / Egy emberélet könyveit” (Könyvek, 1955).

Könyveit saját ex libris-szel látta el, amelyet barátja Nagy Sándor, Gödöllőn élő festőművész rajzolt számára az 1920-as években. Nagy Sándor is a Regnum Marianum szellemi köréhez tartozott, és ő illusztrálta Sík Sándor több verseskötetét (Szemben a nappal, 1910; Maradék magyarok, 1916; A boldog ember inge, 1930). Az ex libris-en egy erdei Madonna látható a kis Jézussal, lábánál pedig két cserkészfiú térdel (Hitre, tudásra: A piaristák és a magyar művelődés, szerk. Koltai András, II, Bp., 2019, 306-307). Az ex libris-ek fölragasztásában Szegeden a piarista gimnázium diákjai segítettek neki. Egyikük volt Békési István (1912–2000), későbbi jezsuita szerzetes, akit magyar tanára, Diósi Géza kért meg a feladatra.

„»Délután menj fel H. Bandival Sík tanár úrhoz! A könyvtára rendezéséhez kért pár fiút, és én téged ajánlottalak.« Ex libris Sík címkéket ragasztottunk a borítólap belső oldalára. Ő közben írt, le s föl sétálva tervezett, költött. De a cukorkásdobozt mindig kitette, és adott könyvet is, hogy hazavigyük olvasni.” (Békési István, Húsz éve halt meg Sík Sándor, in Szív 1983, 395-400: 396).

A szegedi diákok nemcsak segítettek a könyvtár rendezésében, hanem kölcsönözhettek is onnét. Tanúja volt ennek a Délmagyarország újságírója is 1934 végén, miközben interjút készített Sík Sándorral:

„Az író, aki most végzi darabján az utolsó simításokat, a szegedi piaristák rendházának első emeletén lakik, két könyvállványokkal körülrakott szobában. Hatalmas íróasztalán az új könyvek és folyóiratok garmadája hever. Ide menekül azokban az órákban, amikor tanári hivatása nem köti az egyetemi katedrához, de azért az egyetem itt is megtalálja. […] Kopognak az ajtón. Két fiatal diák érkezik. Könyveket hoznak, és könyveket visznek. Sík Sándor, amíg velük beszél, már ismét professzor. Szeretettel simogatja meg a visszakapott könyveket és helyezi vissza őket a zsúfolt polcokra” (Érdekes politikai drámát írt Sík Sándor, a pap-költő egyetemi tanár, in Délmagyarország 1934. dec. 25., 29-30).

A könyvtár Sík Sándor halálakor a budapesti, Mikszáth Kálmán téri piarista rendházban, az első emeleten található szobáiban volt. A rendi szokás szerint a könyveket a földszinti rendtartományi központi könyvtárba helyezték volna el, erre azonban a helyszűke miatt nem került sor. Az is fölmerült, hogy Sík Sándor szobáit, egyfajta múzeumként meghagyják eredeti állapotukban, de a rendház szűkössége ez sem valósult meg. 1964 elején Albert István tartományfőnök költözött be elődje szobáiba, de úgy, hogy csak a kisebbik szobában rendezkedett be, a nagyobbik szobában pedig (amelyet tartományfőnöki fogadószobává minősítettek) megmaradtak a polcokon Sík Sándor könyvei, úgy, ahogy életében is voltak. A rendi hírlevél, a Piarista Hírek így számolt be erről 1964 áprilisában:

„Sík Sándor rendfőnök atyánk magánkönyvtárával kapcsolatban azt a megoldást választottuk, hogy – kultúrtörténeti szempontból is – egyelőre maradjon együtt az egész anyag. Weiner Ferenc rendtársunk, központi könyvtáros fáradozásával és irányításával megtörtént a kb. 5000 kötetnek katalógusba foglalása kispapjaink segítségével. Ez a katalógus a magyar szellemi élet egyik kiválóságának érdeklődési körét híven fogja tükrözni az utókor számára is.” (A segítő kispapok egyike, aki a katalógust gépelte, Ruppert József volt.)

A könyvek Varga László és Jelenits István tartományfőnökök idejében is, egészen 1995-ig megmaradtak a tartományfőnöki fogadószoba polcain, akkor azonban átszállították őket a központi könyvtárába, a rendház földszintjére. Ottani újrakatalogizálásuk (részben immár digitális módon) 2006/2007-ben fejeződött be. A földolgozás során azonban Sík Sándor könyveit – más rendtársainak magánkönyvtáraihoz hasonlóan – nem kezelték különgyűjteményként. Bár számos könyvében megtalálható volt a nyomtatott exlibrisét, sok kötet jelzés nélkül maradt. A könyvtár katalógusa általában ilyen esetekben is jelzi, hogy a könyv egykor Sík Sándor birtokában volt, de nem mindegyikben. Így a gyűjtemény teljes rekonstruálása csak az 1963/1964-ben fölvett leltár alapján lehetséges.

Az alábbiakban néhány jellemző és értékes darabot mutatunk be a földolgozott kötetek közül. (KA)

	Hugo, Victor, Les Contemplations, Paris, [191?]. Sík Sándor exlibrisével. Piarista Központi Könyvtár, Budapest, 202/4/18.
	Babits Mihály, Jónás könyve, [Budapest, 1939]. A szerző ajánlásával Sík Sándornak. Piarista Központi Könyvtár, Budapest, 201/3/30.
	Pakocs Károly, Lélek-ország: Versek, Szatmár, 1927. A szerző ajánlásával Sík Sándornak, „az ideális katholikus költőnek”, 1926. dec. 19. Piarista Központi Könyvtár, Budapest, 63/5/79.
	Pakocs Károly, Jöttem Isten városából: Versek, Szatmár, 1929. A szerző ajánlásával Sík Sándornak, 1929. máj. 31. Piarista Központi Könyvtár, Budapest, 507/6/10.
	Radnóti Miklós, Meredek út: Versek, [Budapest], 1938. A szerző ajánlásával Sík Sándornak, „fiúi és tanítványi tisztelettel és szeretettel”, 1938. dec. 1. Piarista Központi Könyvtár, Budapest, 201/3/31.
	Cantus catholici 1651, [s. a. rend. Raffaelli Rafaela és a budapesti Ranolder-intézeti tanítóképző növendékei, előszó Sík Sándor], Bp., 1935 (Magyar Irodalmi Ritkaságok, XXXV). Raffaelli Rafaela irgalmas nővér Sík Sándor tanítványa volt a szegedi egyetemen. Ezért írta ajánlásában: „A himnuszfordító fraternek a kódexmásoló sororok szeretetével. Bp. 1935. aug. 27.” Piarista Központi Könyvtár, 68/6/25a.

URL: http://siksandor.piarista.hu/konyvtar/konyvtar.htm [2004]