Feszty Masa

Már mint fiatal leányka rajongtam a verseiért. Akkoriban jelent meg első verseskötete, a Szembe a Nappal. Személyesen csak jóval később, 1945 után ismertem meg. Nagyon jól esett nekem, hogy mint ismerőst üdvözölt, és a képeimet is ismerte. Nagyon boldog voltam, és úgy láttam, ő is örült a találkozásnak.

A közelebbi kapcsolat vele és általában a piaristákkal Gál István tanár úr révén jött létre, amikor őt ide a várba helyezték káplánnak. Egyszer a rendházban, a folyosón Gál Istvánnal beszélgettünk. Sík Sándor is odajött és akkor beszélgettünk hosszasabban először. Nagyon kedvesen mondta, hogy sokat hall rólam, és mindig érdeklődik a dolgaim iránt. Hamarosan feljött hozzánk egyszer vacsorázni Gál társaságában. Akkor történt, hogy elkéstem, és a vendégeim vártak rám, amint ezt már Székely Erzsébet is elmesélte. Sík Sándor sok érdekeset mesélt, sok szó esett írókról, főleg Mécs Lászlót emlegette, az ő verseit különösen nagyon szerette. Saját verseiből is adott elő. Nekem különösen kedves élmény maradt, ahogyan a Tücsök című versét elmondta. Az olyan aranyos, kedves és hallatlanul bájos volt…

Na és azután jött a festés! Akkor láttam, hogy milyen bensőséges, hallatlanul szerény és minden földi hiúságtól mentes. Szinte láttam rajta, hogy csak mintegy áldozatból ült modellt, hogy örömet szerezzen a rendtársainak. Ugyanis az ő kívánságukra készült a kép. Mint mondta, a fiainak szerez vele örömet. Bár hallatlanul fáradt volt, és nehezére is esett az ülés, de azért türelmesen ült két alkalommal egy-egy órát (Darvasy titkár úr szigorúan ügyelt rá, hogy ne legyen hosszabb egy ülés egy óránál.) Látszott rajta, hogy neki teljesen közömbös, hogy legyen róla kép. Egyáltalán nem volt neki fontos, hogy megörökítsék. Mikor a kép elkészült, én nem találtam elég jónak, és ezt meg is mondtam neki, hogy két ülés után sajnos nem lehet mindent tökéletesen kihozni. (Csak az archoz és a kezekhez ült modellt, a kép többi részét fénykép után festettem.) Nagyon kedvesen nyugtatott: „Masikám, nagyon jó ez, én csak azt mondhatom, ilyen szeretnék lenni.”

Még egy-két alkalommal volt nálunk vacsorán, de azután már csak ritkán találkoztunk. Néha a rendházban, a folyosón, vagy esetleg az utcán. Mindig igen kedvesen, mosolygósan beszélt velem, és ígérte is, hogy majd újra eljön, de erre már nem került sor, sok betegeskedése meggátolta ebben.

URL: http://siksandor.piarista.hu/eletut/visszaemlekezesek/feszty.htm [2004]