Jó Mátrai János
Egy téli estén
Eltévedt a hegyen,
Az utat keresvén.
Nincs, ki segítse!
Szűkül az ösvény; cuppan a sár;
Itt csúszik, ott ragad!
Ejnye, ejnye, de kár!
Fel, fel a partra!
Ott visz a jó út.
Ám oda, lentről
Jaj, nehezen jut.
Csalóka cserje
Kínálja ágát
Jaj, ha próbálja
Csalékonyságát!
A gyenge ágat
Erős kezével
Jól megragadja
Ez jár eszében.
E gondolatját
Gyors lendülettel
A príma tornász
Követte tettel.
Mátrai János
Már-már a parton.
Nem is hinné, hogy
Gyökér szakadjon.
Reccsen a gally, és
Elszakad csalfán,
S Mátrai János
Nem áll a talpán.
Zuhan a mélybe,
Szomorú eset!
De vajh, ki hinné!?
A kezére esett!
A saját kezére
És nem a máséra!
S ettől életében
Kezdődik más éra!
Csontja se tört el,
Porca se vált le,
Rugékonysága
Még most se járt le!
Vesszen a rossz út!
Vesszen a sáros!
S Mátrai Jánost
Várja a város,
Baráti körrel
S tanítványokkal,
Akik ma este
Örülnek okkal.
Azzal a hő kívánsággal
Isszák a hűs sört,
Hogy Mátrai János
Soh'se legyen álmos,
Élte minden útján
Angyalok álljanak őrt!
Mátrai János egy esős, nedves estén a Farkasréti temetőből a Denevér utcán akart fölmenni a Mártonhegyi úton lévő piarista üdülőbe, a Cassiciacumba, ámde mivel a Denevér utca nagyon nedves volt, a völgyből föl akart kapaszkodni a magas partra. A kapaszkodáskor a nedves talajú cserjék, melyekbe kapszkodott, kiszakadtak és Mátrai János visszaesett a sáros árokba, de baja nem történt, csak a ruhája lett sáros. Erről az esetről rögtönzött költeményt Sík Sándor a Cassiciacumban 1936. november 16-án, egy baráti sörözés alkalmával.
PMKL, Sík Sándor gyűjtemény.
Asszisztens-rektor, kedves Tomek Vince,
Rendünk Feje mellett annak a gerince,
Szabad társakra jó szemmel tekintsz-e?
Nálad a hatalom egyik kilincse,
Hozzá az éléstár s pince sok kincse
S bár nem látszik rajtad nagyképűség (kínai) tincse:
Ellenedre ifjú nép bohósága nincs-e?
Nem készül-e újabb reform bilincse,
Hogy szerteszét nyugtalanság szellemét hintse?
Ki tudja a jövőt, így lesz-e, úgy lesz-e?
Vidámságodért az Isten eressze
Életed fonalát sok évvel jó messze!
Tomek Vince névnapjára, Budapest, 1937. jan. 22.
PMKL, Tomek Vince hagyatéka, Mk 1.
Carissime Vince,
(Vajon rám hederintsz-e,
Mint pesti Házunk Prince?)
Óhajtásom gerince:
Prospere regna et vince
In cordibus et in pince,
És szeressen Sanctus Vince,
mint ahogy szeret s ölel
Sanyi
Szeged, 1938. január 21.
PMKL, Tomek Vince hagyatéka, Mk 1.
Kedves Vince
ki előtt haptákban áll Muzsám gerince
s ki bizonyára áhítattal mormolád a
felséges Marmoláda
nevét
mikor lapomat kezedbe vevéd,
s ki meghatva látod,
hogy öreg barátod
milyen gyönyörű világból köszönt,
és képzeled, milyen vers-özönt
fog itt magából árasztani,
a jámbor füleket fárasztani,
vedd tudomásul, esengek,
hogy lelkemben most is odahaza kerengek,
s feléd, kinél Házunk sceptruma,
balanszíroz szívemnek barométruma.
Tréfán kívül pedig: jól vagyok, felséges helyeken járok, eddig 10 verset írtam, s szeretettel öllellek. Hogy vagytok?
Sanyi
Bozen/Bolzano, 1938. júl. 11. (a postai bélyegző fölirata: Bolzano Ferrovia 11.7.38., a képeslap fölirata: Panorama della Marmolada m. 3342 Dolomiti, fényképész: P. Jöchler)
PMKL, Tomek Vince hagyatéka, Mk 1.
Az, kinek hős szíve győzte tüzes rostélyt meg a pallost,
győzte a kínpadot és nem töri sem a kín,
sem puha ágy, sima szó, mert messzire hívta az Eszmény:
vértanú Vince, a szent áldja meg édes Atyánk!
Sem fény, sem ború, gond, szomorúság el ne csigázza:
föntről égjen az Eszmény; s hintse az Ég szavait.
1948. jan. 21.
AGSP, Tomek Vince hagyatéka, Levelezés, Magyar piaristák levelei, Sík Sándor.
URL: http://archivum.piarista.hu/siksandor/eletmu/trefas_versek.htm [2004-2013]
© Sík Sándor szerzői jogainak tulajdonosa a Piarista Tartományfőnökség (1052 Budapest, Piarista köz 1.). A honlapon található dokumentumok csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használhatók. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a Tartományfőnökség engedélyét kell kérni.