Az első vers

Ha kikeletkor…

Ha kikeletkor zendül a madárdal,
S a kis madár imája égbe száll,
S az enyhe napfény éltető derűjén
Zümmögve szárnyra kél a kis bogár,

Midőn az erdőn gyöngyvirág viritoz,
A zöldellő faágon rügy fakad,
Fürdő sugárral kristály-hullámában
Csobogva lejt medrében a patak,

Ha forrón tűz a nap sugára nyáron,
S fehér virágú ákác enyhet ád,
A fű között ezer színben pompázva
Millió virág árasztja illatát,

Vagy ősszel, hogyha nem zeng madárdal,
Száradtan hull fájáról a levél,
S a tar mezőn, a föld kopár tarlóján,
Süvöltve zúg a hűvös őszi szél,

Midőn a tél megrázza hó-szakállát,
S orkán nyomába új szélvész talál,
A földet holti szemfedő borítja
S zsákmányra éhes varjak serge száll

Ha nézlek hajnalban, ha alkonyatkor,
Midőn a táj alkonybíborban ég,
Ha nyugszol, vagy ha villámok cikáznak
S mennydörgve zúg a bosszuló nagy ég,

S ha bármikor nyilatkozik fönséged,
Mindig csak ez, mi ajkaimra jő:
„Mindennek atyja vagy, Mindenható Úr!
Fenséges vagy Te, Végtelen, Dicső!”

Sík Sándor, budapesti kegyesrendi főgimn. V. o. tanuló

Zászlónk 1(1902/1903), 1903. jún. 15.

URL: http://archivum.piarista.hu/siksandor/eletmu/elso_vers.htm [2016]

© Sík Sándor szerzői jogainak tulajdonosa a Piarista Tartományfőnökség (1052 Budapest, Piarista köz 1.). A honlapon található dokumentumok csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használhatók. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a Tartományfőnökség engedélyét kell kérni.